Amikor hírt adtunk a Pointe Platinum nevű új erősítőnk érkezéséről, mindenről részletesen beszámoltunk, a csövekről, a lábtól-lábig forrasztott alkatrészekről, a high-end csatolókondenzátorokról, a speciális belső kábelezésről - de a képek jótékony homályban hagyták a készülék kinézetét.

Nem véletlenül.

Amikor a kilencvenes évek elején az egyetem mellett elkezdtem angolt tanítani, és így lett egy kis extra zsebpénzem, kinyílt előttem a hifi-világ. Először is, minden hónapban elzarándokoltam a belvárosi újságoshoz, ahol -- már és még --  lehetett külföldi hifi magazinokat is kapni. Én a Hifi News and Record Review olvasója lettem. Ők mutatták be a Pioneer akkori csúcs CD-lejátszóját, a PD-S 901 jelűt. Terjedelmes írásban szakértették az érdekességeket, a lemeztányért, amire úgy kell rátenni a CD-t, mint egy igazi lemezjátszóra, az öt készüléklábat, amiből az ötödik a futóművet támasztja alá kívülről, valahol a készülék mértani közepénél, a csupa-csupa réz belső felépítést, az akkor világmegváltónak beharangozott Legato Link digitális jelkonverziót és a többit -- de én már a fénykép alapján eldöntöttem, hogy kell egy ilyen. Harmonikus arányok, CD-játszóhoz, pláne csúcskategóriás CD-játszóhoz képest csekély számú kezelőszerv. Elegancia, időtlenség, a nyugodt erő. Valahogy látszott rajta, hogy jól is fog szólni.

Felújítottuk a lakást. Szép új színekkel festettük ki a szobát, ahol a demókat is tartjuk. Új parkettát is kapott, az "oltár" mögötti falról lekerült a radiátor - volt munka bőségesen. A hangsugárzók és a készülékállvány is összecsomagolva vészelték át a számukra kockázatos időszakot. Most, hogy elkészült a nagy munka, az első dolog volt, hogy a kiéhezett fülünket megetessük valami zenével.

Azért ez nem olyan egyszerű.

Kedves Furdancs blogtárs,

pár napja jelent meg a leginkább ház körüli karbantartások, kisebb javítások, felújítások témájában utazó – egyébként remek - Furdancs blogodon „Csövesek” címmel írásod az elektroncsövekről, pontosabban a csövekkel működő audio berendezésekről. Nem annyira népszerű téma ez, hogy csöves erősítők gyártójaként és forgalmazójaként ne alélnánk el minden olyan cikktől, ami a mi kis fétisünkről szól.  

Gondolom, mindenki ismeri a Kőleves meséjét: az éhes vándornak a faluban senki nem akar enni adni, mire bejelenti, hogy akkor ő nekiáll kőlevest főzni. Be is tesz két követ egy fazék vízbe, és kevergetni kezdi. A kíváncsi helyiek köré gyűlnek, és szívesen adnak ezt-ezt a kőleveshez, az egyik fát a tűzhöz, a másik egy kanál zsírt, a harmadik friss zöldségeket, a negyedik egy kis húst, az ötödik fűszereket, a hatodik tésztát. Mire elkészül a „kőleves,” a vándor kidobálja a köveket, és nekiáll kanalazni a finom, gazdag húslevest…

Nagyjából ez a sztorija a régen várt új Pointe integrált erősítőnek is. Egyszerű kőlevesnek indult, aztán – immár a kövek nélkül – igazi ínyencfalat lett belőle.

Már utaltam rá, hogy a Pointe Amplifica 2 Pointe Platinum erősítő megjelenése egy picit csúszik "egy másik projekt miatt." No tessék, ez a másik projekt be is előzte.

A váratlan vendég egy teljesen új phono-fokozat, ami lényegesen olcsóbb lett, mint a kifutó Analogia Mk5: hölgyeim és uraim, tádáám... a Pointe Record.

Bár a Pointe márka története is már 23 évre nyúlik vissza, ez nem jelenti azt, hogy Sindrics Tibor 1993-ban építette volna az első csöves erősítőjét. Tibor akkoriban már bő másfél évtizede konstruált készülékeket. A Pointe márkanév megszületése előtt egyfajta kihelyezett vajdasági Dénes Péterként tevékenykedett: adott költségvetésre és adott igényekhez épített egyedi csöves erősítőket.

A napokban került elő egy ősi Sindrics-erősítő egy szerb hirdetési oldalon. A leírás szerint egy Ei KT90-eseken alapuló végfokról van szó, amit a tulajdonos most 575 euróért, azaz kb 180 ezer forintért szeretne értékesíteni.

Egy jobb sorsra érdemes Pointe Medium erősítő találkozása Mr Trutyival, aki magabiztosan tette le vizsgáit erősítő-tuning szakon.

Figyelem! A köznyugalom megzavarására alkalmas képsorok következnek! Csak 18 éven felülieknek.

Kis lépés ez egy embernek, és igazából kis lépés ez az emberiségnek is - de egy régi hiányosságot sikerült ma pótolnunk. Ugyanis az "új generációs" Pointe tápkábelek (v3.0 és v3.1) eddig nem mutatták a márkajelzést. Egy alapvetően bizalmon épülő üzleti kapcsolatban ennek nincs is túl nagy szerepe, de mondjuk a kábelek használt piaci szereplésének nem tesz jót, ha csak az eladó esküje tanúsítja, hogy az tényleg Pointe termék.

Az eddigi mulasztásra mentségünk nincs, csak kifogásunk, számos. Leginkább az volt a baj, hogy nem találtunk olyan nyomdászt, aki kiváló minőségű jelölő szalagot legyártott volna nekünk pici sorozatban is. Hiszen amennyi kábelt mi egy évtized alatt eladunk, azért egy komolyabb nyomdagépet beindítani sem érdemes.

Még márciusban írtunk először a készülő új belépőszintű Pointe erősítőről, Ultrahang címmel, majd májusban frissítettük a bejegyzést azzal, hogy a deszkamodell már működik, hátra van még a finomhangolás és a készülékház megtervezése. Optimistán az ősz elejére vártuk a kész termék megjelenését.

Azért az erősítőtervezés nem egészen olyan programozottan működik, mint a gyerekszületés: a babák a kiírt időben mindig megszületnek, az erősítők - nem mindig.

Hogy mi késleltette az Amplifica 2 születését, az hamarosan egy újabb - igencsak örömteli - blogbejegyzésben ki fog derülni (azóta persze ki is derült), a lényeg az, hogy december elején végre felsírt a baba. És méghozzá milyen szépen!