
Lesz mit mesélnünk

Karantén van, ülünk itthon. Mi mást lehet ilyenkor csinálni, szól egy lemez, közben olvasgatok. Most került elém egy pár hónapos cikk, amiben a Pointe is érintett. Nagy Gábor írta a hazai gyártású high-endről az Audioworld blogon. Az írás konklúziójával nálam jobban senki nem érthet egyet, „érdemes magyar hifit venni.” Az érvelést azonban fontosnak látom kiegészíteni, bizonyos állításokat más szemszögből körüljárni.
Alighanem van abban valami a-na-kro-nisz-ti-kus, hogy 2018-ban uszkve 2.500 magyarul beszélő Facebook-felhasználót felizgat, hogy egy mikroszkopikus méretű hifi kereskedő cég nyílt napot rendez. Pláne, hogy az adott mikroszkopikus méretű cég szélsőségesen rétegigényt próbál kielégíteni - miközben a minőségi zenehallgatás már önmagában is kevesek hobbija, ezen belül az analóg lemezjátszók, csöves erősítők klánja még inkább veszélyeztetett faj.
Nyílt napot négy éve rendeztünk először, akkor mutattuk be a Pointe Sima 20 készüléket. Aztán két éve is tartottunk egyet, az akkor debütáló Pointe Platinum tiszteletére, és az is jól sikerült. Idén viszont hipertérugrásra készülünk: a november 17-i nyílt nap már nem csak a Pointe márkáról szól, hanem az egész analóg audio "birodalomról," ami szép fokozatosan kiépült mellette. (Helyszín: a Barabás Villa, a budai belvárosban.)
Nem szoktunk önálló blogbejegyzést szentelni minden egyes használt Pointe készüléknek. Nem annyira ritka dolog egy használt Pointe erősítő, összességében több száz készüléket adtunk el 1993 óta. De ami most került elő, az egy különleges darab. Egy Pointe Delica.
Eltűnődtünk rajta, érdemes-e az "Mk2" típusjelzést használnunk. A Pointe csöves phono-erősítője kívül nagyon megváltozott.