Kedves Furdancs blogtárs,
pár napja jelent meg a leginkább ház körüli karbantartások, kisebb javítások, felújítások témájában utazó – egyébként remek - Furdancs blogodon „Csövesek” címmel írásod az elektroncsövekről, pontosabban a csövekkel működő audio berendezésekről. Nem annyira népszerű téma ez, hogy csöves erősítők gyártójaként és forgalmazójaként ne alélnánk el minden olyan cikktől, ami a mi kis fétisünkről szól.
A cikkedben a sorok között ugyanakkor több olyan utalás is olvasható a csöves erősítőket használók feltételezett preferenciáira, amikkel nem tudunk egyetérteni - hogy a csöves készülékek vevőinek főleg a kinézet számít, hogy csak bemagyarázzák maguknak, hogy ezek a készülékek valójában jól szólnak, és hogy feltétlenül kőgazdagnak kell lenni, hogy valaki a csöves audio készülékek erényeit élvezhesse.
Mivel a munkám lényeges része, hogy csöves készülékeket vásárló emberekkel találkozzak, remélni merem, hogy nálad alaposabban ismerem őket. Ezekkel az idézetekkel nem értek egyet.
"A vizualitás mindig is hozzátartozott az audiofil hobbihoz. […] Az elektroncső […] melegséget és valami lélekérintő lágyságot sugároz, mint egy sűrű vadonban álló kis ház kandallójának ropogó fahasábjai. Igen, az elektroncső a költészetről szól. Szmájli."
Az elektroncső egy erősítőben nem annyira a költészetről szól, hanem – remélhetőleg – a zenéről. Szmájli :)
Speciel az első, komoly piaci sikert arató Pointe erősítőkben, a Simákban nem voltak közszemlére téve a csövek, mégis rengetegen választották azt a hangzást, amit ezek a csövek tudtak. Érdekes egyébként, hogy a zenészek ugyancsak rajonganak a csöves hangszer erősítőkért, pedig a látványt a koncerten a füstgép és a lézerek jelentik, nem az EL34-esek fénye a Marshall belsejében.
Nyilván egyetlen, csöves készüléket hallgató zenerajongó sem bánja a csövek szépséges parázslását, de ez csak valamiféle bónusz, ami a csövesek természetes megszólalása mellé jár.
„A Hi-Fi legalább annyira szakrális alapokon nyugszik, mint a vallás. […] Tehát az elektroncsöves technika alkalmazásába vetett hit valóban javíthatja a dinamikát és egyenletes frekvenciaátvitelt, mert szeretnénk szebbnek hallani. Másrészt tudatalattink legmélyén nem merjük bután érezni magunkat, ha mégsem tökéletes a hangzás.”
Ami a hitet illeti, el kell ismernünk, hogy a hit a hifiben valóban fontos tényező. (Én például azt hiszem, most mindjárt felteszek egy Sonny Rollins lemezt.) Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy a dinamika vagy a frekvencia-átvitel egyenletessége hit kérdése lenne. A való világ csöves készülékei többnyire mérve sem vallanak szégyent.
Más kérdés, hogy az audio készülékek tervezői – foglalkozzanak bár félvezetős, vagy csöves technológiával – folyton beleütköznek abba a problémába, hogy a mért adatok és a valós hangminőség között nincs szoros összefüggés. Miközben megjósolható, hogy két autó közül az hagyja le a másikat egy piros lámpa utáni gyorsulás során, aminek jobb a katalógusban a nulláról-százra adata, addig a hangreprodukáló készülékek esetében nincs olyan paraméter (vagy paraméter-csoport), ami alapján meghallgatás nélkül, előre el lehetne dönteni, melyik készülék fog pontosabban, pláne élvezhetőbben ábrázolni mondjuk egy szimfonikus zenekart a Carnegie Hall-ban.
Azok a hifisták, akik már rendelkeznek némi tapasztalattal, olyan kereskedőkkel állnak csak szóba, akik lehetővé teszik nekik, hogy a saját rendszerükben próbálhassák ki – akár több napon keresztül is – az új készüléket, mielőtt döntenek. Ebben a világban nincs sértődés, ha egy hosszabb otthoni teszt után mégis inkább visszakerül a készülék a kereskedőhöz. Így aztán elkerülhető a kognitív disszonancia, nincs szükség arra, hogy utólag győzködjük a tudatalattinkat.
„Minden szentnek maga felé hajlik a keze és megértem a kereskedőket. Legszebb hangzást egy minimum 3 millió forintos erősítővel érheti el a Közép-Kelet-Európai régióban, uram”
Bár valóban léteznek rettenetesen drága csöves (és félvezetős) sztereó készülékek, egy jó csöves rendszer nem feltétlenül kerül milliókba. Fél évvel ezelőtt még lehetett nálunk remek integrált csöves erősítőt kapni 350 ezerért - iszonyú jó csövekkel, áfával, garanciával - és dolgozunk az utódán is. A használt piacon a régebbi Pointe készülékek már bőven 100 ezer alatt elérhetőek, de az újabb, komolyabb készülékek közül is mindig akad pár kedvező árú eladó példány.
Kedves Furdancs blogtárs,
megpróbálom kitalálni, mi ihletett téged a cikk megírására: láttál (talán hallottál is) egy konkrét csöves erősítőt, és ez mozgatta meg költői énedet. De a fenti, számomra problémás idézetek miatt azt gyanítom, nem mozgatta meg elég alaposan – például a felhasznált képeid nagy része is a Google képkeresőjének legelső találati oldaláról származik, ha a „tube amplifier” a keresőszó.
Ezért, ha van kedved, szívesen látunk egy kis zenehallgatásra, hogy megmutassuk, mit tudnak olyan jól a csöves erősítők, hogy ma bloggerek vitáznak róla.
Üdvözlettel,
Szekeres István
Pointe – csöves erősítők
info@pointe.hu