Felújítottuk a lakást. Szép új színekkel festettük ki a szobát, ahol a demókat is tartjuk. Új parkettát is kapott, az "oltár" mögötti falról lekerült a radiátor - volt munka bőségesen. A hangsugárzók és a készülékállvány is összecsomagolva vészelték át a számukra kockázatos időszakot. Most, hogy elkészült a nagy munka, az első dolog volt, hogy a kiéhezett fülünket megetessük valami zenével.

Azért ez nem olyan egyszerű.

Túlságosan kínálja magát a lehetőség, hogy összeszerelés előtt a készülékeket - és a készülékek csatlakozóit - megtisztítsuk. Nemkülönben az állványt és az állvány üvegpolcait.

Először a tévében is reklámozott hiperszuper üvegtisztítószerrel próbálkoztam, de az üveg mindig csúnya foltos maradt, bárhogy is csiszatoltam újságpapírral, ahogy még a nagymamámtól láttam ablakpucoláskor. Ekkor jött az ötlet: a makulátlan tiszta ablakokhoz a mama sima ecetet használt. Persze nekünk is van itthon, próbáljuk ki. Az illata nem annyira kellemes, mint a hiperszuper üvegtisztítóé, de a hatása bámulatos. Hifista barátaink! Akiket azzal vert meg a hifi sors, hogy az üvegpolcok hangját halljátok jobbnak, bízzatok a nagyszüleitek receptjeiben!

Az ecetezés annyira bejött, hogy a készülékek házát is ezzel takarítottam meg. Működik, de még hogy! Ilyen szépek még sosem voltak. A szag meg elmúlik gyorsan.

Amíg a polcokat nem tettem vissza, lehetőség volt az állvány belső sarkait is portalanítani. Ehhez pont jó volt a festő által itthagyott, használatlan javítóecset. Az ecsettel lehetett a CD-játszó gombjainak a kis ficakjaiban felgyűlt port is eltüntetni.

A csatlakozókat évente egyszer a Kontak nevű csodaszerrel szoktam kezelni, erre most kiváló alkalom adódott. Nemrég a telefonom töltőcsatlakozója rakoncátlankodott, hol töltött a telefon, hol nem. Mielőtt elvittem volna a szervizbe, kipróbáltam egy kis Kontak-ot. Azóta jó.

Na, amikor ezzel megvoltunk, jött az erősítőválasztás kérdése - a front-end ugye adott, de erősítőből mindig van miből választani. A választás egy Pointe Amplificára esett. Javításon volt nálunk, előző nap készült el, ilyenkor ezeket járatjuk egy-két napig, mielőtt visszaadjuk. (Nem volt nagy baja, csak alattomos: a fém érintkező lemez az egyik csőfoglalatban mozdult el egy kicsit - az anyagköltség pont nulla, de mire meglett a hiba...)

A hifi filozófiánk egyik pillére, hogy a rendszer beállítását nagyon fontosnak tartjuk. Hiába a jó készülékek, egy nem tökéletesen beállított rendszer nem fog jól szólni. A legfontosabb a hangsugárzók helyének megtalálása, és a pontos, milliméterre szimmetrikus beállítás. Ugyanilyen fontos az állvány, és a készülék és az állvány közötti kapcsolat - aki járt már nálunk, az látta a mindenféle anyagokból (kövekből, üvegből, grafithengerből, csapágygolyóból) kialakított kis szerkezeteinket, amiket a készülékek és az üvegpolc közé teszünk. Még az is számít, a készülékek alatt pontosan hogyan helyezzük el ezeket. A hangsugárzó kábeleket is kis távtartók emelik el a padlótól.

Mármint normál esetben.

De most annyira hiányzott már a zene, hogy amint felkerültek a készülékek a ragyogó tiszta polcokra, leraktam a hangsugárzókat csak úgy sacc-per-kábé egyenlő távolságra a falaktól, és Play. A Micromegában Horowitz utolsó felvételei, szóló zongora, átlagos Sony DDD, semmi tenyésztett audiofil anyag.

Az a vicc, hogy ez így natúr is annyira természetes hangszínekkel és finom dinamikával szólalt meg, hogy pont úgy jártam, mint az egyszeri hifista, aki kap kölcsönbe valami egzotikus készüléket, és nem győzi cserélgetni a lemezeit. Csak ugye ez az én megszokott, sok éve változatlan rendszerem, benne egy alap Pointe csöves erősítővel. Egymás után szólt mindenféle műfaj, szimfonikus zene, aztán Eva Cassidy (de nem a Blues Alley, hanem a poszthumusz Eva By Heart), a magyar Anselmo Crew mindenféle világzenei motívumot egységes egésszé érlelő lemeze, a végén még egy kis Billy Idol is. Elvileg azt terveztem, hogy ha már szól a zene, szépen komótosan mindent beállítgatok, ahogy kell, de az az igazság, hogy egyrészt az egészséges lustaság, másrészt az így is "elegendően jó" hangzás miatt mégsem vettem rá magam.

A legnagyobb dicséret ezért az Amplificát illeti: az eredeti szovjet 6P-3Sz szovjet végcsövekkel (igaz, Ei és Tungsram előfok csövekkel) is képes újra és újra elvarázsolni az embert. Sajnálom, hogy eladtuk már az utolsót is, egyet igazán meg kellett volna tartani....

Amplifica-tulajok, halló, vigyázzatok a készülékeitekre nagyon!

(A képen Ella, a jazz énekesnő is meglepődve hallgatja, milyen szépen zenél az épp csak összedrótozott rendszer. Molnár Péter Salamon kerámiaszobrász alkotása.)