Ez is megvan: megjelent az első teszt az új erősítőről. Izgultunk, mint a szülők, amikor az egyetemre felvételizik a csemetéjük. Mi mindent megtettünk, a gyereknek jó az esze, de vajon mit gondolnak a professzorok, mit tud a gyerek a többiekhez képest?

Jelentem, jók az eredmények. Attilának tetszett a kis erősítő.

A kedvenc idézeteim:

"[Ö]nmagáért beszél az, ha valami 20 évig kitart egy olyan piacon, ahol a newcomerekből van a legtöbb, átlag három évenként újabb zenelejátszó formátumot találnak ki[...]; hol a kínai tömegtermelés szántja fel a piacot, hol az ultra olcsó chippes erősítők hintik be sóval."

"a Pointe még ma is hiánypótló termék, de már nem csak a hangzásban, hanem a dizájnban is felzárkózott a piaci követelményekhez"

"a Pointe a hazai audiofíliában tátongó lyukat tölt be, hiszen azóta sem készülnek ebben az ársávban hasonló kvalitású integrált csöves erősítők, pláne nem egy félig magyar brandben"

"A NOS Tungsram csövek hangja ismerősen száraz, sehol semmi torzítás, semmi felrakódás, nagyon jó középsávval és artikulált énekhanggal, remek részletekkel. Ezekhez képest sajnos mindegyik hasonló kvalitású tranzisztoros megoldás színtelen és távolságtartó."

"erénye a lendülete, a húzása. Ez a hangzás nem a leültető, elomló és kissé geil EL 84, [...] hanem a pörgős, meginduló típus, ami egy szimfóniába sem fullad bele, sőt, a klasszikus zenét imádja [...] A másik nagy kedvence a basszusnehéz elektronika, amit egyáltalán nem gondoltam volna"

"Letisztult, kellően dinamikus és nem esik szét magasra-mélyre-középre a hangja, az egyik olyan jellemző, amiért általában többet szoktak kérni."

"A Sima 20 meg tudja fogni, le tudja kötni a hallgató figyelmét, és ez a zeneiség egyik legnagyobb fokmérője, mindezt egy bensőséges, de lendületes hangzással, ami az egyik legnagyobb előnye."

Attila utal rá, hogy hamarosan egy új cikkel jelentkezik a blogján: összehasonlítja az új készülék hangját az egyik nagyszülőével - egy Sima Mk II-vel, ami kb 13-15 éves lehet, de frissen felújítottuk (új csövek, kondik, az eredetinél különb anód ellenállások).

Az is érdekes lesz :-)

Igor és kollégái végre elkészültek a Sima 20 erősítő távirányítójával. Két alumínium féltéglácska lett kivájva, hogy helyet adjon az az elektronikának és az elemeknek, mad precíziósan összeillesztve, és alulról összecsavarozva. A csavarozás azt is jelenti, hogy az elemcseréhez csavarhúzóra lesz szükség, de hát valamit valamiért.

A kidolgozás természetesen szuper, ez talán látszik a makrós fotókon is, de hát nem is vártunk mást Soulines-éktól. Természetesen az anyag és a felületi kezelése ugyanaz, mint az új erősítőé, mint ahogy a logó is ugyanúgy lett belegravírozva.

A kockaforma ellenére meglehetősen kézre áll a kis alkalmatosság, és bizony  komoly súlya van - csak úgy sugárzik belőle a prémium termékek minőségérzete.

Ami a funkciókat illet, azokról nincs mit mondani: a két fém gomb alatt precíz és tartós mikrokapcsolók vannak, pontos, "pattanós" nyomásérzettel, és persze a hangerőt vezérlik. Gombnyomásra egy led villog (vagy nem villog, ha már lemerülőben az elem).

A jó hír az, hogy ez a távirányító külön is megvásárolható (egy Dózsa Györgyből visszajár majd egy Mátyás király esetleg még valami fémpénz), és működteti a régebbi Pointe erősítők hangerő potiját is (672 SE, Sixty, Delica). A rossz hír ellenben az, hogy nem lesz tartozék alapáron a Sima 20-hoz sem, külön kell majd megvenni hozzá.

A Sima 20 saját, alapáras távirányítója is rendben van egyébként. Persze az egy tömeggyártott, kínai darab, de azok között kifejezetten a jobb minőségűek közül. A leglényegesebb trükkje, hogy tanítható: a nagy, központi hangerőszabályozót még az átadás előtt felprogramozzuk, de az összes többi funkciót a boldog tulajdonos taníttathatja be. Összesen nyolc készülék irányítható vele, tehát még egy komolyabb audio-video láncban is marad hely mondjuk a klímának (merthogy akár azt is feltaníthatjuk).

Egyébként úgy esett a választás éppen erre a modellre, hogy én magam egy ilyet használok a tévém megsemmisült saját távirányítója helyett, és meglehetősen bevált. Kézre esik, megbízhatóan működik, egyszerű felprogramozni, nem zabálja az elemeket. Van egy kis kijelzője is, ami főleg a felprogramozáskor hasznos, de mutatja az időt és a szoba hőmérsékletét is, igazán remek találmány.

Ezt a hirdetést sikerült találnunk a neten. A készülékekből ítélve, valamikor a 2000-es évek elején készülhetett, még 2003 előtt (amikor a Sima MkII-t felváltotta a Jubilee), de már az Exception idejében, azaz 2000 után.

Egy szerbiai hirdetési oldalon találtuk ezt az eladó Gleam-et. Az eladó, egy bizonyos Rasa, Zimonyból, Belgrád mellől egy híján 800 euróért kínálja a készüléket, amit alighanem nagyon szeretett, mert azt mondja, hogy "ami a hangot illeti, nincs konkurenciája ebben az árkategóriában." Az is tetszik, hogy Tibor nevét csupa nagybetűvel írja.

Mi mindenesetre drukkolunk Rasának, hogy összejöjjön neki az üzlet, illetve az erősítőnek, hogy jó helyre kerüljön, ahol legalább annyira megbecsülik, mint a mostani gazdája.

A hirdetés ma, 2014. január 13-án még aktív. 

Nem tudom...

Elkészült az új erősítő, a Pointe Sima 20 előlapja, rajta az új logóval. Nem tudom, tetszik-e.

Kezdetben vala az olcsó Sima erősítő. Minden arról szólt, hogy milyen egyszerű. Maga a név is, ugye, "sima." Ehhez remekül passzolt az egyszerű téglalap-karika-karika formaterv, és a koncepció megkoronázásaként a létező legprimitívebb logó a történelemben, a márkanév kiírása sima Times New Roman karakterrel.

Ami ugye a Microsoft Office Word alapértelmezett betűtípusa volt, ezer és ezer milliárd .doc file "stílusa."

Ennél egyszerűbb nemigen lehet.

Amikor pár éve a márka megújításán töprengtünk, a rengeteg tennivaló között egy új logó bevezetése is szerepelt. A Pointe már nem feltétlenül az a szándékoltan egyszerű, "olcsó" márka, aminek valaha indult, ezt kellene tükröznie az új logónak is.

Egy szabadkai képzőművészt kértünk fel, vázoljon fel valamit. A megoldása jól sikerült, könnyen azonosítható, felismerhető, rajzolható logó készült, az első Sima 20 előlapokra fel is gravíroztuk. 

Viszont furcsa érzés fogott el. Mint amikor elkóborol a kutyád, és örökbe fogadsz egy másikat. Persze, rendben van, szép és jó az új logó, de valahogy a régi ... hiányzik. Minden egyszerűsége, sőt, szándékolt primitívsége ellenére is.

Az erősítőinkkel kapcsolatba kerülő designerek életét ráadásul jelentősen megkönnyíti a sima betűtípusból előállított logó - még ha csóválják is a fejüket ekkora "egyszerűség" láttán.

Nagyon érdekelne, mit gondoltok.

Pár előlapot újra legyártani nem akkora truváj.

Nos, mi legyen? Megírnátok kommentben?

Néha meglepetéseket is okoz az info@pointe.hu postaláda. A napokban landolt egy érdekes, angol nyelvű levél, egyenesen Törökországból. Egy ottani kereskedőt érdekelnek az erősítőink:

(A poszt címe a "hifi" kifejezés török fordítása. Hátha valaki nem ismeri.)

A Братство и јединство (Testvériség és egység) Tito marsall jelszava volt, ez tartotta össze Jugoszláviát.

Sokan tudják, hogy a Pointe erősítők ugyan valóban "magyar termékek," ám apukájuk, Sindrics Tibor vajdasági, pontosabban szabadkai. A magyar piac mellett a Pointe erősítők mindig is forogtak az ex-Jugoszláviában is.

Az ex-Jugoszláviáról nem árt tudni, hogy az ottani népeknek a kilencvenes években ugyan egy elég véres, gyilkos polgárháborúval sikerült a nemzetközi médiába bekerülniük, ugyanakkor létezik egy nyugodt, értelmiségi, zenerajongó Jugoszlávia is, ami -- a titói szocializmus relatív jóléte alatt -- meglehetősen komoly hifi életet élt. Ha mást nem is, de a szlovén Kuzma lemezjátszókat és a szerb Karan erőműveket nyilván minden magára valamit is adó magyar hifista ismeri.

Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a hifi-élet ma is pezseg az ex-YU-ban. Az egyik legjobb név ma a világ lemezjátszó-piacán a belgrádi Soulines.

A Pointe és a Soulines között a messze múltba nyúlik vissza az együttműködés. Jó pár éve volt, hogy a cég vezetője, Igor Gligorov megkereste Sindrics Tibort, lenne-e kedve közösen kiállítani a belgrádi high-end show-n. A Soulines (akkor még TT Recycled) számára két okból volt érdekes a Pointe: egyrészt a belgárdi kiállításon egy "hazai" szobát lehetett csinálni, ami a helyi szaksajtóban sokkal nagyobb hangsúllyal jelent meg, másrészt a Pointe azon kevés cégek egyike, akik önálló, csöves phono-fokozatot kínálnak. 

A kiállítás sikeres volt, TT Recycled lemezjátszók Pointe Analogia phono fokozaton és egy akkori Pointe-csúcsmodell Sixty erősítőn keresztül szólaltak meg, és a helyi szaklapok szerint a show legjobb hangját hozták össze. (Nem mellesleg a lemezjátszók tápegysége is Tibor munkája volt.)

Igor és Tibor barátságának következő lépése volt, amikor Tibor a Soulines-t bízta meg azzal, hogy gyártsák le az új Pointe erősítő, a Sima 20 készülékházát.

Ehhez tudni kell, hogy a Soulines úgy gyárt lemezjátszókat, hogy házon belül készítik el a legtöbb alkatrészt. A hangkar és a motor ugyan külső beszállítóktól származnak, de minden más egy belgrádi, minden jóval felszerelt műhelyben születik meg.

Az új erősítővel kapcsolatos tervezés egyik legfontosabb eleme volt, hogy a készüléknek dögösnek kell kinéznie, máskülönben nincs esély az értékesítésre a nyugat-európai piacokon.

Ahogy maga az elektronika is hosszú-hosszú hónapok kisérletei nyomán született meg, a készülékházhoz is rengeteg munka, rengeteg vázlat és próbamodell kellett. (Nemcsak a kinézet számít ilyenkor, de a szerkezet merevsége és szellőzése is.) Igor azonban Tiboréhoz hasonló lelkesedéssel vett részt a projektben -- a végeredmény magáért beszél.

Ezek után nyilvánvaló volt, hogy a 2013 novemberében megrendezett belgrádi high-end kiállításon is közösen vett részt a két márka. A legeslegelső, belülről még nem is végleges Sima 20 (és egy régebbi Analogia) adták a hangját a közben nemzetközi hírnévre is szert tett Soulines lemezjátszóknak.

Az eredmény most is pazar: tolongás a kiállítás egyetlen "hazai" szobája előtt, a show legjobb analóg hangja elismerés megszerzése...

Igor azonban nemcsak Belgrádban állít ki: különleges lemezjátszói végigturnézzák Európa fontosabb hifi kiállításait, Athéntól Ljubljanán át Moszkváig. A demószobák előterében a lemezjátszók precíz beállítását félórás "előadásokban" szemléltető, ahhoz pontos és ingyenes sablonokat gyártó Igor készülékei beveszik a high-end európai központjait. Németországban, Svájcban, Görögországban és Oroszországban már van saját képviselő, a készülékeket teszteli a híres TNT Audio, Igorral nagyinterjú jelenik meg a new york-i design magazinban, a Cool Hunting-on.

Mi a következő lépés? A nemzetközi piacra kilépést segítheti a Soulines felívelő karrierje. A Sima 20 szinte biztosan nem Pointe, hanem Soulines márkanéven fog piacra kerülni Nyugat-Európában, Oroszországban pedig -- ahogy eddig is -- a forgalmazó, Next Hifi saját márkaneve alatt.

Eközben viszont Igor lemezjátszói megjelennek Magyarországon is: természetesen (legalábbis kezdetben) a Pointe bemutatótermében, illetve a februárra tervezett Sima 20 nyílt napon. Ha minden igaz, Tibor mellett Igor is személyesen lesz jelen, és az előtérben itt is bemutatja híres, fehér cérnakesztyűs magánszámát, hogyan kell egy analóg lemezjátszót precízen beállítani...

Nyilván meg is lehet majd közelíteni: anyanyelvén, a szerben kívül tökéletesen beszél angolul és oroszul is. 

Ami a lemezjátszók bevezetését illeti, az is a 2014-es tavaszi szezon egyik teendője lesz.

Megvan az első fotósorozat az új reménységről. A képek még frissek, melegek, és éppen ezért eléggé nyersek, nincsenek megfotósoppozva.

A fotográfus EAR volt, aki maga is blogol hifiről, de ezen kívül fotózni is tud, tárgydotózáshoz használatos white box is akad nála a sufniban. De ami fontosabb: a hifi berendezéseket érzéssel fotózza, a lelke és a szíve is benne van a képekben.

Ja, és persze meg is hallgatta az erősítőt. A telefonba a maga szűkszavú módján annyit mondott, hogy az erősítő "jó." Talán hamarosan bővebben is kifejti.

Hogy rögtön az elején tisztázzuk, ez a blog nagyrészt erről a csöppségről fog szólni.

A Pointe márkanév 21 éve létezik, az első nagy piaci siker egy bizonyos Sima nevű erősítőhöz fűződik, rögtön egy évvel az alapítás után. Mint a neve is mutatja, egyszerű készüléknek terveztük, amit sok zenerajongó megengedhet magának. Meg is engedték maguknak: a Sima vagy valamelyik reinkarnációja rengeteg hifistát vezetett be a csöves erősítők mágikus világába.

A Simának két trükkje volt: először is, valóban szépen, zeneien szólt, megbirkózott akár egy szimfonikus zenekar, akár egy teljes erővel játszó rockbanda élethű visszaadásával; másodszor mindezt meglehetősen olcsón tette. A valóban filléres (de elég beteg) kínai csöves erősítők megjelenése előtt messze a legolcsóbban tudta megmutatni, mire képesek a hidegháborúból a nyakunkon maradt elektroncsövek. (Igen, a csöves erősítők visszatéréshez az is kellett, hogy a katonai raktárakban tízezerszámra maradtak rádiócsövek - ellentétben a félvezetős, "modern" készülékekkel, egy esetleges atomháború esetén a csöves rádiók működőképesek maradtak volna akkor is, ha valamelyik ideges világhatalom vezetőjének megremeg a keze a nagy piros gombon. Az atomveszély elmúltával ezek a pótalkatrészek egyszeriben értéktelen lommá váltak - a hifisták nagy szerencséjére.)

Az első Sima csúnyácska volt és nagyon alap. Az árát 100 ezer forint alatt kellett tartani, kisker árréssel, áfával, mindennel. De az alacsony büdzsé gyakran megtermékenyítő hatású: könnyű dolog levenni a polcról egy drága alkatrészt, de ha nincs rá keret, máshogy kell megoldani.

Húsz évvel később más a helyzet: igazi belépő szintű erősítőre sajnos nincs is szükség, mivel a sztereó zenehallgatás világába alig van új belépő. Most azokra kell odafigyelni, akik már jó ideje hifiznek, sok remek lemezt összegyűjtöttek, életformájukká vált a zenehallgatás, és szeretnének továbblépni az évekkel ezelőtt vásárolt alapkészülékektől.

A Sima 20 egyrészt nekik szól. Nem kifejezetten olcsó darab, de nem is sokkal drágább, mint egykor az első Sima volt. Ha az elmúlt 20 év kumulatív inflációját is figyelembe vesszük, a mai (sokkal szebb megjelenésű, sokkal több szolgáltatást nyújtó, sokkal-sokkal zeneibb hangzású) unoka még olcsóbb is, mint az egykori legendás ős. A zenehallgatók mostanában használt erősítőinek nagy részénél egyszerűen sokkal jobb minőségű. Ha valaki meghallgatja, beleszeret.

Az új erősítő másik célközönsége hasonló háttérrel rendelkezik, de nem Magyarországon él. A sztereó zenehallgatás momentán sehol sem trendy (bár az lenne), de így is léteznek olyan európai piacok, amelyek képesek felvenni új készülékeket, amennyiben azok tényleg kiemelkedően jól zenélnek, megfizethetőek (az ottani zsebeknek), és szépek. Érdemes megnézni a zsizsgést a müncheni, bristoli vagy éppen moszkvai high-end kiállításokon.

A Sima 20 saját honlapja itt érhető el.

Az itthoni hivatalos bemutató valamikor februárban lesz.(Végül március 1-én lett megtartva.... A szerk.)

A Pointe egy magyar manufaktúra. Hifi berendezéseket, főleg csöves sztereó erősítőket gyártunk.

A blogban elsősorban a mindennapi életünkről fogunk beszámolni - az idén 21 éves cég előtt új kihívások állnak, megcéloztuk egyrészt az orosz piacot, másrészt Nyugat-Európát.

Az írásainkat azoknak szánjuk, akik kiváncsiak, hogyan működik egy anakronisztikus hifi berendezéseket tervező és gyártó cég.

A blogon kívül van honlapunk, van saját Facebook oldalunk, és van egy aktív márkafórumunk is.

A bejegyzés indexképén a jelenlegi legdrágább erősítőnk, a Pointe Delica szerepel.