Amikor az ultrahangos felvételen megvannak a kis magzat végtagjai, feje, pöcörője (ha fiú lesz), akkor már lehet tudni, hogy pár hónap múlva új emberke születik.

Így van ez az erősítőknél is. Amikor a kapcsolás deszkamodellje elkészül, akkor már lehet bízni abban, hogy nemsokára meglesz az új erősítő is.

Először tavaly májusban írtunk arról, hogy gondolkodunk a belépő szintű erősítőnk, az Amplifica lecserélésén: a legyártott darabok lassan elfogynak. Ilyenkor vagy el kell készíteni egy új sorozatot, vagy valami újat kell kitalálni.

Mi most a "valami új" stratégia mellett döntöttünk.

A belépő szintű erősítők esetén fontos a magas kimenő teljesítmény, mert ezen a szinten még kevesen gondolkoznak komplett rendszerben, az erősítőnek egy már meglévő hangsugárzóval kell jól szólnia, ami - tapasztalataink alapján - bármi, de tényleg bármi lehet.

A másik dolog, amire szintén az Amplifica forgalmazása közben kellett rájönnünk, hogy a távirányítás kérdése megkerülhetetlen. Talán egyetlen konkrét esetről tudunk, amikor valaki tényleg a távirányító hiánya miatt választott más erősítőt az Amplifica helyett, az ugyanakkor több demón is előkerült, hogy bárcsak lenne legalább a hangerő távos. Meghajolunk a többség elvárása előtt.

A fentiek figyelembevételével kitalált Amplifica 2 projekt most érkezett abba a fázisba, ahonnan már nincs visszafordulás. Még mi sem tudjuk, milyen lesz, amikor megszületik, de a genetikája már adott:

Bizony, ez már az Amplifica 2 deszkamodellje (de talán helyesebb lenne alumíniumlemez-modellnek nevezni) Tibor szabadkai műhelyében fényképezve - és működik. A végleges készülékben immár nem lesz nyomtatott áramköri lap: ahogy a Pointe Delica is, úgy az belépő szintű erősítő is lábtól-lábig forrasztással készül majd.

A Pointe-tól nem szokatlan módon az új belépőmodell push-pull rendszerű erősítő lesz, ami átveszi a Pointe Sima 20-tól az ECF80 "kétéltű" csöveken alapuló szuper egyszerű előfokozatot. Az ECF80 más konstrukciókhoz képest lerövidíti a jelutat: a cső pentóda része a bemeneti erősítő, a trióda része pedig a fázisfordítást végzi, így mindössze két anód-ellenállásra és két csatoló kondenzátorra lesz szükség a jelútban.

A végfokban az elterjedt EL-34 pentódák dolgoznak majd, a kimenő teljesítmény pedig 35W lesz csatornánként, azaz az előd modell uszkve másfélszerese.

A trafók véglegesek: Tibor tervei és útmutatásai alapján készülnek, de már Magyarországon, egy hazai trafó specialistánál, aki például Vass-Andrási Gyuri bácsi egyedi építésű erősítőibe is tekeri a trafókat. 

A fejlesztés legizgalmasabb szakasza most következik: a képen látható deszkamodellbe kerülnek be a passzív alkatrészek, hogy végtelen hosszúságú meghallgatásos teszteken derülhessen ki, milyen alkatrészek milyen kombinációja adja a legszebb hangot. Olyan ez, mint a konyhában a fűszerezés: ezen dől el, hogy az egész konstrukció harmonikus lesz-e.

Hátra van még a készülékház megtervezése, ami mindenképpen új dizájn lesz és a méretei is nőnek: az előd erősítő előlapja mögé nem fér be a motoros hangerőszabályozó, a trafók is lényegesen nagyobbak lettek, és az EL34 csöveket is messzebb kell egymástól pozicionálni mint a régebbi modellben a 6L6-okat. A tervek között szerepel, hogy a készülékház is masszívabb legyen, mint az előd modellben, esetleg feldobva valamilyen érdekes fényezéssel.

Szóval eseménydús és munkás idők ezek. A készülék bemutatása az ősz elején esedékes. Ha sikerül tartani a határidőket, akkor még a hivatalos high-end show előtt meg tudjuk rendezni a saját készülékavató bulinkat (alias "nyílt nap").