Újabb pozitív teszt jelent meg a Pointe Sima 20 erősítőnkről, ezúttal a Hangzásvilág portál tesztelte.
Az erősítőről csupa szépet és jót írnak, a legnegatívabb, hogy aszongya a "szabvány rack méret jobban illene a forrás készülékekhez," de ennél fontosabb, hogy van pár igazán találó észrevétel.
Ezeket a szavakat például a szánkból vették ki: "A NOS Tungsram csövek hangjában sehol sincs torzítás, nincs semmi felrakódás, nagyon jó középsávval és artikulált énekhanggal, remek részletekkel."
Ma rakta fel EAR a Soulines Kubrick DCX lemezjátszó tesztjét. Úgy tűnik, tetszett neki :)
Mint sokan tudjátok, a Soulines lemezjátszók valamilyen szinten rokonságban állnak a Pointe erősítőkkel: a Pointe Sima 20 előlapját ugyanaz a CNC-berendezés faragja, amivel a Kubrick sasszija is készül, illetve a nemzetközi kiállításokon a Soulines és a Pointe közösen szerepel: Igor lemezjátszói Tibor MC-trafóján, phono-fokozatán és az aktuális csúcs Pointe erősítőn keresztül szólalnak meg.
Az elmúlt hétvégén igazgatótanácsi ülést tartott a Pointe, és meghatározták a következő üzleti év stratégiai irányait.
Magyarul: a Tiborral leültünk a háza kertjében, és a legendás, hozzáadott cukor nélküli Pointe Tökösrétes Mk1 társaságában megbeszéltük, hogy merre tovább az év hátralévő részében.
Ez gyakorlatilag az a projekt, ami napokon belül megvalósul. Igazán drámai fejlesztésre nem volt szükség a phono-fokozat ügyében, gyakorlatilag annyi történt, hogy a Pointe Analogia Mk 4 kapott egy olyan készülékházat, és főleg egy olyan új, szálcsiszolt és gravírozott alu előlapot, ami kinézetében illeszkedik az új Pointe Sima 20 erősítőhöz. A bekapcsológomb az előlapról a hátlapra került, a visszajelző LED pedig ugyanolyan fehér, mint a Sima 20-on, és itt is a bal felső sarokban van.
A készülékház mérete is megnőtt, így kicsit levegősebbre lehetett a beépítést venni, ami tovább csökkenti az Analogia érzékenységét a zajokra. A már nem beszerezhető alkatrészek helyett újak lettek válogatva, és ha már úgyis alkatrészeket kellett válogatni, Tibor ez alkalommal az alkatrészes pultok legfelső polcain nézett szét. Jelenleg Igorra és nevezetes CNC gépsorára várunk már csak, hogy elkészüljenek az előlapok, utána indulhat a forgalmazás. Az ár persze magasabb lesz, de nem drasztikusan, csak kb 10-15 százalékkal.
Ezzel egyidőben az utolsó legyártott Pointe Analogia Mk 4 készüléket (azt a példányt, amivel a Nyílt napon demóztunk) most akciós áron, 129 ezerért adjuk oda.
Korábban egy évtizedig volt a Pointe legsikeresebb terméke a kifejezetten hifi célokra készült tápelosztó, amit a mai napig keresnek a vásárlók: ha megjelenik egy a használt piacon, napok alatt elkapkodják.
Igazából a Pointe belgrádi forgalmazója, Bane ütötte az asztalt, hogy legyen megint ilyen termék, márpedig ő ilyen nagydarab figura, úgyhogy meghajoltunk a finom erőszak előtt, és lesz megint S1506. A készülékházakat már fényezik, a termék néhány héten belül visszakerül a katalógusba.
A hifi tápelosztó lényege, hogy audio szempontból válogatott csatlakozókkal és belső kábelezéssel készül, árnyékolt házban. Passzív megoldásokkal védi a készülékeket a túláramtól, egy led-del jelzi, hogy a rácsatlakozott készülékek a megfelelő fázissal vannak-e bedugva („dugófordítás”), illetve a digitális készülékekből a hálózatba visszaszivárgó zavarokat szűri ki.
A készülék ára bruttó 30 és 40 ezer forint között várható, és lesznek kedvezményes csomagok, amikben Pointe Power Cord v3.0 tápkábelekkel együtt fogjuk őket árulni - számottevő kedvezménnyel.
A három éve debütált Pointe Amplificából is le kellene gyártani egy újabb sorozatot, mert a készleten levő készülékek lassan elfogynak. De ha már úgyis újra be kell szerezni az alkatrészeket, miért ne lehetne egy füst alatt kijavítani az Amplifica ún. "hiányosságait"? A legtöbb ügyfelünk a távirányítás lehetőségét hiányolta, illetve a tranzisztoros erősítők felől érkezők kevesellték a 2 x 24 wattot. (Amíg meg nem hallották, mit tud tolni az Amplifica egy tisztességes drum’n’bass lemezzel.)
A Pointe Amplifica Mk2 így aztán távirányítható lesz és EL34-es csövekkel készül, ami másfélszer akkora kimenőteljesítményt jelent az eredeti Pointe Amplifica 6L6GC végcsöveihez képest – persze emiatt komolyabb trafók is kellenek hozzá. Ennek megfelelően az Mk 2 várhatóan drágább lesz az elődjénél, de talán sikerül annyit optimalizálni a költségeken, hogy kicsi legyen a különbség.
A Pointe Amplifica Mk2 deszkamodellje már működik, méghozzá egy Mk 1 dobozába szerelve, még távirányító nélkül (a motoros poti nem fért volna el a régi helyén). Ez az egy példány létezik ebből, nem lesz belőle több. Érdeklődést elfogadunk.
Gyakorlatilag létezik, és szól is már (de még hogy!) az a Pointe Sima 20-alapú csúcsmodell, amiről Tibor az audiolife-os interjúban beszélt. Az akkori terveknek megfelelően elkészültek az amorf vasakra tekercselt szupertrafók, és bekerült egy sor méregdrága alkatrész is a jelútba, többek között egy TKD potméter (csak ennek az egy alkatrésznek a beszerzési ára 150 EUR – de minden centet megér). Más technológiával lett fényezve, így még szebb lett a készülékház, illetve a típusnév hivatalosan is Pointe Sima 20 SE, így is van belegravírozva az előlapba. Ezen a szinten természetesen már alapból jár egy fém táv. Az árkülönbség épp egy áfányi, ennek a SE változatnak a nettó ára ~499 ezer (bruttó 629). Ez tényleg limitált kiadás, összesen néhány darab készül belőle.
Ül az ember otthon, egy halom kicsomagolatlan hifi készülékdoboz között, és mégis vigyorog, ha az elmúlt -- iszonyú mozgalmas -- napra gondol vissza. Minden, de minden jól sült el a Pointe első nyílt napján. A legnegatívabb esemény asszem az volt, hogy az egyik összekötő kábel még a kezdés előtt megadta magát - Iker Attila gyorsan átforrasztotta, és kész, ezzel az összes viharfelhő elvonult.
Kezdjük a legfontosabbal, a közönséggel. Hát jók voltatok, na :-) Avagy a mennyiség minőséggel párosult.
Annyian jöttetek el, amennyire a legbizakodóbb hangulatban sem igazán számítottunk. A meghirdetett kezdéskor már rögtön hárman álltak sorba, és hamarosan megtelt a terem, a rettentő optimistán kialakított bő tucatnyi ülőhely nagy része folyamatosan foglalt volt. Mindeközben a fenti fogadóhelyiségben és a környékén is zajlott az élet, Concerto Judit sok LP-t, Pointe Enikő sok CD-t adott el, a spontán kialakuló beszélgető körök pedig időnként a pincérek munkáját akadályozták, annyira elállták az asztalok felé vezető útvonalat.
Azt hiszem, hogy sikerült bebizonyítani: a hifi bemutatókra járók igenis nyitottak a zenére, nemcsak Diana Krall és Patricia Barber művésznők repertoárjára kiváncsiak, és a komolyzenét sem feltétlenül csak az 1812 nyitány ágyúlövései jelentik a számukra. Bizony, sem a negyven perces Andramédia blokk alatt (amikor kizárólag komolyzene szólt), sem az ennél is hosszabb Audiolife vendégszereplés alatt (amikor a világ izgalmasabb lemezkiadóinak az elmúlt hónapokban megjelent zenéi szóltak) nem lett kisebb a nézőszám (sőt), és a leghosszabb Grencsó István szaxofon-szóló alatt sem súgta oda senki Audiolife Attilának, hogy esetleg most már feltehetné a Chesky demólemezről azt a 2-es tracket, amin az a sok ütőhangszer van.
Ennek oka lehetett akár a jó hang is: ha életszerű a reprodukció, az ember könnyebben és szívesebben fogadja be a "nehéz" zenéket is. Ehhez Soulines Igor egy zseniális lemezjátszót, Pointe Tibor egy igazán remek kis erősítőt alkotott, a helyszín akusztikailag alapvetően alkalmas volt a zenélésre, Iker Attila és Iker Csaba pedig a tapasztalt hangcsinálók határozottságával maximalizálták a terem és a minőségi hifi-berendezések szinergiáját. Igor, aki az elmúlt fél évben négy rangos európai high-end show-n is kiállította a Soulines lemezjátszókat (Moszkva, Ljubljana, Belgrád, Athén), egyszerűen a "magic" szót használta a hifi-ikrek tevékenységére. (A képen a nyitás előtt az ikrek installálnak.)
Az intézményesített hifi-kiállítások egyik visszatérő momentuma, hogy a kiállítók kritizálják az akusztikát, az elektromos hálózatot, meg a többi, rajtuk kívül álló körülményt, ezzel magyarázva, miért is nem tudta kifutni magát ez vagy az a készülék vagy lánc. Ilyenre mi szerencsére nem szorulunk rá: a Sima 20 így szól, ahogy hallottátok, kétségkívül képes zenével megtölteni egy 50 négyzetméteres szobát. A 2 x 12 W csak papíron kevés, valójában akár egy teljes opera-előadást vagy egy lelkesen pörgető drum'n'bass dubstep dubplate dj-t is képes odavarázsolni egy nagyobbacska zeneszobába.
És erre most már egy egész csapatnyi tanúnk is van.
Számunkra igazán szívet melengető az a rengeteg pozitív visszacsatolás, amit kaptunk tőletek, a meleg szavaktól az odaadó figyelemig: többen is voltak, akik szinte végig a jelenlétükkel tiszteltek meg minket, de olyanok is, akik több száz kilométerről jöttek el, kizárólag a mi bemutatónk kedvéért.
Ezen a ponton külön meg kell köszönnöm azon barátainknak a segítségét, akik zárás után önzetlenül ottmaradtak velünk pakolni és cipekedni (!), hogy az autónkkal minél kevesebb ideig blokkoljuk a Ráday utca forgalmát. Komolyan mondom, nagyon jól esett.
Köszönet azoknak is, akik kisegítettek egy kis ezzel-azzal, Drumagick-nak az Atacama állványért, Virinek a plusz összekötő kábelért.
És persze az összes hivatalos résztvevőnek, Pointe Tibornak és Soulines Igornak, akik vállalták az utazást, Audiolife Attilának és az andramédiásoknak a remek bemutatókért, Concerto Juditnak a kitelepülésért, és a Púder Bárszínház személyzetének és vezetésének, akik profi módon és rugalmasan támogatták a mi réteghobbinkat.
Hát szóval, nagyon király volt!
Mutatunk még néhány képet:
Pointe Tibor a délelőtti napsütésben:
Az Andramédia laptopról zenélt...
...Audiolife Attila pedig LP-ről:
De jó, hogy ilyen sokan eljöttek!
Itt éppen egy ufó száll le közénk:
Pointe Enikő high-end feleség és hosztessz:
Iker Attila, mint partyállat:
Soulines Kubrick DCX, a nap fénypontja (ééérted, fény-pont):
Reggel korán keltünk, hogy legyen elég időnk jó hangot csinálni egy új helyen. Igor itt a lemezjátszót vízszintezi, Csaba a CD körül tevékenyedik (vagy csak az ujját nézi?), Tibor a háttérből irányít. Még hátrébb Enikő gyertyákat rendezget.
Sikerült "jó" hangot csinálni, ez látszik az arcunkon. Szemből Tibor, Stevie és Attila szemeznek a Micromega CD-vel.
Utolsó finomítások. A hangsugárzót is ki kell vízszintezni. Ezt fogják látni és hallani az érdeklődők.
Az érdeklődőket odafent Tibor életműve várja...
....és egy mosolygós Enikő:
Este hatig vagyunk, gyertek :-)
(Pointe nyílt nap, Púder Bárszínház és Galéria, Bp. IX. Ráday utca 8., 2014. március 1, szombat, 11:30 - 18:00.)
Tibor (jobbra) és Jani (a budapesti szerviz vezetője) az utolsókat simítják az egyik Sima 20-on.
Nade nem ez a lényeg, hanem a menetrend holnapra:
11:30: kapunyitás. Remélhetőleg addigra sikerül belőni a hangot ;-)
13:00 - 13:30 Concerto lemezbemutató (főleg klasszikus) LP
14:30 - 15:00 Andramédia bemutató: kétmikrofonos komolyzenei felvételek "mesterszalagról" (digitális kütyük)
16:30 - 17:00 Audiolife.blog.hu élő lemezajánló (kortárs jazz, elektronika - sok magyarázattal) LP
18:00: kapuzárás
A Púdernek két bejárata van, a "fogadóállomás" Enikővel a két bejárat között, velük szemben, a hátsó falnál lesz. Nem árt körbenézni, mert egy oszlop mögül fognak csak az erősítők kilesni, amik éppen nem zenélnek: egy Delica, egy Amplifica, és persze az új Sima 20. Érdekességképpen jön két "veterán" Sima is, egy első generációs, és egy 10 éves évfordulós Sima Jubilee.
Itt lesznek az eladó lemezek is, LP-k és CD-k, lehet válogatni.
Enikő mindenkit megkér majd egy gyors regisztrációra, ezek után ad egy kávéutalványt, amit le lehet enni/inni a Púderben.
Itt fent lehet majd találkozni Tiborral és/vagy Igorral is. Igor fekete Soulines pólóban lesz, Tibor Pointe pólóban, mindketten névtáblával.
Maga a bemutató az alagsori színházteremben lesz, a fogadóállomás mellett kell lemenni.
Mindenkit szeretettel várunk. Most rohanunk pakolni :-)
Ja, de a lemezjátszó már össze lett szerelve (a képen balra EAR, jobbra Igor):
És szól egy Lana del Rey lemez:
Régóta tervezzük már ezt: egy olyan eseményt, ahol be tudjuk mutatni az új erősítőnket (meg a régebbi csúcsmodelleket), ahol személyesen lehet találkozni a Pointe erősítők apukájával, Sindrics Tiborral, és ahol egy kis plusz zenei élményt tudunk nyújtani a barátainknak.
Az eseményre március 1-én fog sor kerülni, a tavasz első napján. A helyszín a Púder Bárszínház és Galéria (IX. Ráday u. 8), pontosabban annak színházterme a pincében. Nagyjából 11:30-től lehet jönni egészen 18 óráig.
A Púder Bárszínház és Galéria ma Budapest egyik klassz kulturális tere: amikor nem audio rendezvényt tartanak, akkor művészfilm klub, kortárs tánc események, kamaraszínházi előadások, gyerekmatinék zajlanak a két színházteremben.
Az enteriőrt Babos Zsili Bertalan és csapata készítette, tulajdonképpen maga is egy kortárs műalkotás – órákig lehet nézelődni, rácsodálkozni egy-egy váratlan részletmegoldásra.
Étteremként is kiváló hely – persze Budapest gasztronómiai főutcáján, ráadásul a Michelin-csillagos Costes közvetlen szomszédságában ez annyira nem is meglepő.
A Pointe bemutató helyszínéül szolgáló kisebb színházteremre akkor figyeltem fel, amikor a gyerekeimmel néztük meg a Bazsó és Borka előadást: a szereplők erősítés nélkül énekelnek, gitároznak. A kellemes arányú, teljesen nyers tégla falú pincehelyiség akusztikája körülbelül ezerszer alkalmasabb a zenehallgatásra, mint a hivatalos hifi show-k gipszkarton-falú, picike szállodaszobái.
A nyílt napnak alapvetően két főszereplője lesz: az új Pointe Sima 20 erősítő, illetve testvércégünk, a Soulines csúcs lemezjátszója, a Kubrick. De jelen lesz a Pointe legnagyobb erősítője, a Delica is.
Az analóg forrás természetesen egy Pointe Analogia IV phono-fokozaton keresztül csatlakozik az erősítőre.
A digitális vonalat a bemutatóteremből ismerős Micromega Duo + Theta Progeny páros jelenti, a hangsugárzó pedig a Triangle Genése Quartet lesz.
Itt lesz velünk maga Sindrics Tibor is, a Pointe készülékek konstruktőre, és egész nap rendelkezésre áll, szívesen beszélget minden érdeklődővel.
Itt lesz Igor Gligorov is Belgrádból, aki a Soulines lemezjátszók atyja. Természetesen ő is örül, ha megszólítják: a szerben kívül tökéletesen beszél angolul és oroszul is.
Reméljük, sokan lesznek :-) Ez az első ilyen nyilvános Pointe nap, és bár a budapesti csapatunkat ugyan valószínűleg többen is ismerik személyesen, a vendégek egymással még nemigen találkoztak, nincsenek „klikkek,” nem kell attól tartani, hogy ezeréves, kialakult társaságba csöppen valaki.
Mindig mindenkit bátorítunk, hogy a demókra hozza el a saját zenéit, kedvenc lemezeit, de most nem ez a helyzet. Megpróbálunk tudatosan zenélni, a sima lemezcserélgetés helyett háttérinformációt is adni az éppen játszott felvételről. Igyekszünk sok olyan lemezt játszani, amit kevéssé ismert (azaz a mainstream médiából kiszorult), de rendkívül tehetséges kortárs magyar zenészek készítettek, a Borago és a Chalga együttesek akusztikus világzenéjétől Kaltenecker Zsolt vagy Gyárfás István jazz formációin keresztül mondjuk az ef Zámbó Happy Dead Band vicces avantgárd rock and rolljáig – erre való a digitális front-end.
Szintén a digitális front-enden kerülnek bemutatásra a magyar Andramédia különleges, kétmikrofonos komolyzenei felvételei, amikkel maga Andrasev Milán, a felvételek készítője fog demózni. (Ha van link, amire ma innen rákattintasz, az a Miláné legyen.)
Analógon persze ilyet nem nagyon tudunk mutatni, a lemezjátszón hagyományosabb (de szintén érdekes) komolyzenei és jazz lemezek fognak megfordulni (szóviccnek szántuk). Szeretnénk, ha mindenkinek tudnánk mutatni egy pár olyan lemezt, ami egyből felkerül a beszerzési listájára.
Milánon kívül még két barátunkat hívtuk meg dj-zni: egyrészt Dauner Nagy Istvánt, a Café Momus „internetes komolyzenei napilap” szerkesztőjét, az egykori HFM zenei rovatának állandó szerzőjét, aki baráti körben annyira szellemesen szokta ecsetelni Bach hifi hangrendszerét, vagy azt, hogyan lett a létező legegyszerűbb ritmusképletből („tá-tá-tá-tá”) a komolyzene egyik ikonkus főmotívuma, vagy hogy miért baj, ha egy bányászdal szövegírói nem ismerik a kottát, hogy arra bátorítottuk, mutasson ilyen zenei furcsaságokat a látogatóinknak, természetesen lemezről illusztrálva.
Meghívtuk Audiolife Attilát is, hogy tartsa meg élőben legfrissebb lemezajánlóját – magyar nyelven szinte ő az egyetlen forrás, akinek a segítségével képben lehetünk, milyen zenét hallgat ma a világ erre nyitottabb része. (Leszámítva persze a pop-rock műfaját, ott van még egy pár izgalmasabb blog.)
Prospektust, zacskót, golyóstollat és ilyeneket nem fogunk senkinek a kezébe nyomni (prospektus helyett QR-kódokat teszünk majd a termékek mellé), ellenben mindenkit meghívunk egy kávéra és egy üdítőre, aki a helyszínen megadja az email címét és tudja a jelszót. A jelszó: Sima Húsz :-) (Azért kell a jelszó, mert a pincében tartott rendezvényünk mellett a Púderben a szokásos szombat délutáni élet fog zajlani, és nem szeretnénk minden utcáról betérő vendéget mi szponzorálni.)
De lesz lemezvásár is: egy barátunk eladó, igényes CD-gyűjteményéből is lehet válogatni (főleg magyar jazz, világzene, de mindenféle más is), illetve fűzzük a Concertót is, hogy ha már úgyis bezárták a boltjukat a Dob utcában, hozzanak le a Púderbe egy pár doboz izgalmasabb bakelitet vinilt, mielőtt teljesen átállnak a webshop üzemmódra. A Dob utcai utolsó napokon minden lemezt féláron árultak, hátha maradt még valami izgalmasabb, kihagyhatatlan vétel.
Természetesen a kiállított Pointe készülékek is kedvezményes áron lesznek megvásárolhatók, valamint a bemutató után lecseréljük a demó flottánkat is. (Igen, a Delicát is.)
Akinek megtetszik a Pointe Sima 20, az feliratkozhat egy listára, és harmadával olcsóbban juthat a készülékhez – természetesen a szokásos körök után, azaz a bemutató után lehetősége lesz nyugodtabb körümények között, a saját zenéivel is meghallgatni a készüléket, és ha még mindig tetszik, akkor a saját rendszerében is kipróbálhatja vásárlás előtt.
A Hifi Piac tesztjéhez kapcsolódva Zsolti86 tett fel kérdést a Pointe Sima 20 erősítőtől.
"Kíváncsi lennék, 1-2 konkrétumra, hogy milyen hangsugárzókhoz ajánlanátok?"
A hifiben számos koncepció létezik arra, melyik a legfontosabb komponens a láncban. Ivor Tiefenbrun, a Linn lemezjátszók guruja annak idején azt vezette le, hogy a legfontosabb láncszem a műsorforrás. Szerinte ami információ elvész a lánc elején, azt már később nem lehet pótolni. Logikusan hangzik.
Mások azt hangsúlyozzák, hogy minden komponensnek ugyanakkora a fontossága, hiszen egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez is logikusan hangzik.
A megfelelő tiszteletet megadva mindkét iskolának, én magam* úgy gondolom, hogy a legfontosabb láncszem (neeeem, nem az erősítő) mégiscsak a hangsugárzó - a végső hangzás jellege nagyrészt a hangdobozokon múlik.
A legjobb talán az lenne, ha a zenerajongók komplett láncokat vennének, amiket jó fülű, hozzáértő, tapasztalt, emberismerő és jóindulatú kereskedők ajánlanak nekik - de ez ma sajnos irreális, túl kevesen engedhetnek meg maguknak komplett hifi rendszert, a legtöbben lépésről lépésre építkezünk. (Nem is beszélve arról, hol vannak ma a jó fülű, hozzáértő, tapasztalt, emberismerő és jóindulatú kereskedők.)
Mivel a helyzet az, ami, így a legjobb tanács, amit én adhatok, hogy legelőször is egy hangsugárzóba szeressünk bele: vegyük meg a legjobbat, ami tetszik és amire telik, és ahhoz építsük hozzá a rendszert. (Oké, nyilván ez sem eredeti felfedezés, ennek az irányzatnak a legnevesebb teológusa talán Edgar Villchur, az Acoustic Research készülékek egykori atyja, aki amúgy a hallókészülékek fejlesztése terén érte el legnagyobb sikereit.)
Ha megvan a hangfal, ahhoz válasszunk erősítőt. Természetesen a Pointe erősítők tényleg kiválóak, mindenképpen érdemesek egy meghallgatásra, hiszen rengeteg tudás és munka van bennük, egy születőfélben lévő új erősítő ráadásul rengeteg hangsugrázóval találkozik, de arra nincs garancia, hogy tetszőleges rendszerben ők válnak be a legjobban.
Az új Sima 20 is meglehetősen sokoldalú játékos, mindenféle hangfallal hallottuk már zenélni, és bár volt, ahol nem tudott igazán érvényesülni (pl. egy Xavian állódoboz társaságában), többnyire azért átjönnek a pozitívumai.
A Hifi Piac tesztjében olyan Triangle Quartet Genése hangfalakkal próbálták, amit mi magunk is használunk a saját demóinkhoz -- nyilván azért, mert szerintünk az egy mennyekben köttetett házasság. Ugyanakkor a HFP tesztelője - amellett hogy dicsérte például a zongora megszólaltatását, aminél nagyobb dicséret a hifi-sajtóban nemigen létezik - kritikát is megfogalmazott, szerinte nem tudott elég hangosan szólni a rendszer. Ez nálunk, a huszonvalahány négyzetméteres demószobában valahogy sohasem jelentett gondot, így némileg tanácstalanul állunk a jelenség előtt.
És innentől kezdve nehéz okosnak lenni.
Tartjuk magunkat ahhoz, amit kezdetben leírtunk: a Sima 20 normál lakószobában egy átlagos, 90 dB körüli érzékenységű hangsugárzót gond nélkül meghajt. Innentől kezdve érdemes kipróbálni a saját rendszerben - ebben mi partnerek vagyunk, nálunk természetes, hogy a készüléket saját rendszerben is lehet tesztelni, akár hosszabb távon is, mondjuk 6-8 napon keresztül.
* az egyes szám első személy itt hangsúlyosan e sorok szerzőjére vonatkozik, aki azonban nem azonos a Pointe erősítők konstruktőrével
A webkettő nagy találmány - reggel megjelenik egy teszt, este már reagálni is tudunk rá. Régebben, amikor csak a nyomtatott sajtó létezett, erre vagy sehogy nem kerülhetett volna sor, vagy csak jelentős késéssel.
Megjelent a második teszt is a Sima 20-ról, ezúttal a Hifi Piacban, amit nyugodtan nevezhetünk Magyarország legrégebben folyamatosan megjelenő hifi-témájú szaklapjának.
Nem nagyon tudjuk hová tenni a tesztet, pozitív és negatív üzenetek is megfogalmazódnak benne, ráadásul eléggé ellentmondóan.
Az írás elején hősünk, a Sima 20 gyorsan lekaratéz egy meg nem nevezett típusú Audio Innovations erősítőt, amiről csak annyit tudunk meg, hogy "különösen jól sikerült" a kimenőtrafója. A szerző így fogalmaz:
"A hasonló teljesítmény ellenére a Sima20 karaktere mindenképpen frissebb, pezsgőbb, mondhatni fiatalosabb. Ez különösen rockzenén ütközött ki, [az Audio Innovations-höz] képest élvezetesebb volt hallgatni a Simát (pedig az AI is a dinamikusabb hangolású csöves erősítők közé tartozik)."
Az önálló meghallgatáson - amelyről sajnos sem a forrás, sem a hangfal pontos típusa nem derül ki - tetszik a Sima 20 középtartománya (ami "nagyon élvezhető produkciót nyújtott"), de nem tetszik a mélye és a dinamikája. Annyira nagy gáz nincs, az erősítő a tesztelő szerint "átlagos produkciót nyújtott."
Egy hosszabb bekezdés azt írja le, milyen nehéz is a jazz zenét pontosan visszaadni, de szerencsére ebben a műfajban "nem kell szégyenkeznie a belépő Pointe erősítőnek." (Persze az igazi Pointe belépő erősítő az Amplifica lenne.)
A középtartomány egyenesen "varázslatos," az ütem és a ritmus rendben vannak (a tesztelőnek még a lába is beindult a zenére), de "az időzítésben" némi gyengeséget érez. A "pace, rhythm and timing" évtizedek óta a (brit) szaksajtó alap terminológiájába tartozik, de tegye fel a kezét, aki pontosan érti, mi is a különbség a három, khm, szinonima között ("ütem, ritmus és időzítés"). A bőgőnél "egy hajszálnyival több az utórezgés," bármit is jelentsen ez.
A teszt szerzője szerint nemcsak a jazz zenét nehéz visszaadni, de a zongorát, mint hangszert is. Ebben mellesleg teljesen igaza van. Szerencsére a Gene Harris Triót hallgatva "itt és most sikerült, pipa" - hurrá.
A tér szélessége oké, a mélysége nem, dehát "ez szintén nehezen végrehajtható mutatvány." Mindez már egy Triangle hangfalon hallatszik, állítólag éppen olyanon (Genése Quartet), amit mi magunk is használunk a demózáshoz.
Jön egy Red Hot Chili Peppers klasszikus LP-ről, pedig a lemez "tipikusan kompresszált," és eleve "kár volt vinylre préselni." Hogyan szól? "Lapos, erősen a membránokhoz kötött és lassú." Hm, és ez akkor most vajon a lemez hibája vagy az erősítőé? A teszt elején a Sima 20 rockzenén még "frissebb, pezsgőbb és fiatalosabb" volt.
De nicsak - egy jó felvételen, mint a szerző szerint a Dire Straits "Brothers in Arms" lemeze, "megjelenik a dinamika, vele együtt a boogie," ám továbbra is hiányzik az "átütő erejű" hangzás. Mint kiderül, az erősítő eddig egy "lebegő szekrényen" volt elhelyezve, most tesznek be alá egy Darumát.
Nem tudhatjuk pontosan, mi az a "lebegő szekrény," de rossz érzéseink vannak.
Bréking: azóta már tudjuk. Egyszerűen láb nélküli, konzolos megoldással a falhoz rögzített tárolóról van szó. Az eredeti poszt következő bekezdése ezért nem releváns.
Tapasztalataink szerint a lágy felfüggesztés a hifi halála, legyen az gumiláb vagy biciklibelső. Nem véletlen, hogy a Sima 20 saját lába kemény fából készül, és az általunk egykor kínált Dramatica alátétben használt csapágygolyó is a lehető legkeményebb ötvözet volt. A lágy alátétek (gumiláb, biciklibelső, szivacs, parafa, stb) hangra gyakorolt hatását általában a "punnyadt" jelzővel írjuk le: kellemesen ellágyult lehet velük a hangzás, megszelidítenek egy csomó lemezt, kezdetben így a hang megnyerő is lehet, de annyi információt nyelnek el, hogy érdemesebb inkább máshol keresgélni.
Amikor a "lebegő szekrény" és a készülék közé bekerül egy kemény alétét, mint az eredeti Daruma, a hangzás is megjavul, így már "nagyon szerethető, amit csinál. A zene folyamatos, nem esik szét, összeszedett. Lelkesen adja vissza a nagyzenekar rezdüléseit, őszintén megvallva éppen az ellenkezőjét csinálja, mint amire a komoly műfaj próbája előtt számítottam!"
Na tessék. Vajon mi lehetett volna, ha rögtön bekerül egy Daruma (vagy az ebből a szempontból még jobb -- mert keményebb -- Pointe Dramatica)? Vagy ha ennek nem egy "lebegő szekrény" - feltételezett - punnyadtságát kell kiegyensúlyoznia, hanem egy megfelelő, stabil alátámasztást nyújtó, de eleve kemény felületen támaszkodhat fel?
A Sima 20 a februári budapesti nyílt napon garantáltan fém állványra lesz helyezve, az állványon fém tüskék tartanak vastag üveglapot, az üveglap és az erősítő között gránit lábak lesznek, előre meghatározott alakzatban....
Ez is megvan: megjelent az első teszt az új erősítőről. Izgultunk, mint a szülők, amikor az egyetemre felvételizik a csemetéjük. Mi mindent megtettünk, a gyereknek jó az esze, de vajon mit gondolnak a professzorok, mit tud a gyerek a többiekhez képest?
Jelentem, jók az eredmények. Attilának tetszett a kis erősítő.
A kedvenc idézeteim:
"[Ö]nmagáért beszél az, ha valami 20 évig kitart egy olyan piacon, ahol a newcomerekből van a legtöbb, átlag három évenként újabb zenelejátszó formátumot találnak ki[...]; hol a kínai tömegtermelés szántja fel a piacot, hol az ultra olcsó chippes erősítők hintik be sóval."
"a Pointe még ma is hiánypótló termék, de már nem csak a hangzásban, hanem a dizájnban is felzárkózott a piaci követelményekhez"
"a Pointe a hazai audiofíliában tátongó lyukat tölt be, hiszen azóta sem készülnek ebben az ársávban hasonló kvalitású integrált csöves erősítők, pláne nem egy félig magyar brandben"
"A NOS Tungsram csövek hangja ismerősen száraz, sehol semmi torzítás, semmi felrakódás, nagyon jó középsávval és artikulált énekhanggal, remek részletekkel. Ezekhez képest sajnos mindegyik hasonló kvalitású tranzisztoros megoldás színtelen és távolságtartó."
"erénye a lendülete, a húzása. Ez a hangzás nem a leültető, elomló és kissé geil EL 84, [...] hanem a pörgős, meginduló típus, ami egy szimfóniába sem fullad bele, sőt, a klasszikus zenét imádja [...] A másik nagy kedvence a basszusnehéz elektronika, amit egyáltalán nem gondoltam volna"
"Letisztult, kellően dinamikus és nem esik szét magasra-mélyre-középre a hangja, az egyik olyan jellemző, amiért általában többet szoktak kérni."
"A Sima 20 meg tudja fogni, le tudja kötni a hallgató figyelmét, és ez a zeneiség egyik legnagyobb fokmérője, mindezt egy bensőséges, de lendületes hangzással, ami az egyik legnagyobb előnye."
Attila utal rá, hogy hamarosan egy új cikkel jelentkezik a blogján: összehasonlítja az új készülék hangját az egyik nagyszülőével - egy Sima Mk II-vel, ami kb 13-15 éves lehet, de frissen felújítottuk (új csövek, kondik, az eredetinél különb anód ellenállások).
Az is érdekes lesz :-)
