Pointe - csöves erősítők

Magyar fülekbe magyar high-end

Második teszt - a Hifi Piac és a "lebegő szekrény"

2014. január 29. 23:00 - Szekeres Istvan (VINIL.HU)

hfp001.jpgA webkettő nagy találmány - reggel megjelenik egy teszt, este már reagálni is tudunk rá. Régebben, amikor csak a nyomtatott sajtó létezett, erre vagy sehogy nem kerülhetett volna sor, vagy csak jelentős késéssel.

Megjelent a második teszt is a Sima 20-ról, ezúttal a Hifi Piacban, amit nyugodtan nevezhetünk Magyarország legrégebben folyamatosan megjelenő hifi-témájú szaklapjának.

Nem nagyon tudjuk hová tenni a tesztet, pozitív és negatív üzenetek is megfogalmazódnak benne, ráadásul eléggé ellentmondóan.

Az írás elején hősünk, a Sima 20 gyorsan lekaratéz egy meg nem nevezett típusú Audio Innovations erősítőt, amiről csak annyit tudunk meg, hogy "különösen jól sikerült" a kimenőtrafója. A szerző így fogalmaz:

"A hasonló teljesítmény ellenére a Sima20 karaktere mindenképpen frissebb, pezsgőbb, mondhatni fiatalosabb. Ez különösen rockzenén ütközött ki, [az Audio Innovations-höz] képest élvezetesebb volt hallgatni a Simát (pedig az AI is a dinamikusabb hangolású csöves erősítők közé tartozik)."

Az önálló meghallgatáson - amelyről sajnos sem a forrás, sem a hangfal pontos típusa nem derül ki - tetszik a Sima 20 középtartománya (ami "nagyon élvezhető produkciót nyújtott"), de nem tetszik a mélye és a dinamikája. Annyira nagy gáz nincs, az erősítő a tesztelő szerint "átlagos produkciót nyújtott."

Egy hosszabb bekezdés azt írja le, milyen nehéz is a jazz zenét pontosan visszaadni, de szerencsére ebben a műfajban "nem kell szégyenkeznie a belépő Pointe erősítőnek."  (Persze az igazi Pointe belépő erősítő az Amplifica lenne.)

EC107396.jpgA középtartomány egyenesen "varázslatos," az ütem és a ritmus rendben vannak (a tesztelőnek még a lába is beindult a zenére), de "az időzítésben" némi gyengeséget érez. A "pace, rhythm and timing" évtizedek óta a (brit) szaksajtó alap terminológiájába tartozik, de tegye fel a kezét, aki pontosan érti, mi is a különbség a három, khm, szinonima között ("ütem, ritmus és időzítés"). A bőgőnél "egy hajszálnyival több az utórezgés," bármit is jelentsen ez.

A teszt szerzője szerint nemcsak a jazz zenét nehéz visszaadni, de a zongorát, mint hangszert is. Ebben mellesleg teljesen igaza van. Szerencsére a Gene Harris Triót hallgatva "itt és most sikerült, pipa" - hurrá.

A tér szélessége oké, a mélysége nem, dehát "ez szintén nehezen végrehajtható mutatvány." Mindez már egy Triangle hangfalon hallatszik, állítólag éppen olyanon (Genése Quartet), amit mi magunk is használunk a demózáshoz.

Jön egy Red Hot Chili Peppers klasszikus LP-ről, pedig a lemez "tipikusan kompresszált," és eleve "kár volt vinylre préselni." Hogyan szól? "Lapos, erősen a membránokhoz kötött és lassú." Hm, és ez akkor most vajon a lemez hibája vagy az erősítőé? A teszt elején a Sima 20 rockzenén még "frissebb, pezsgőbb és fiatalosabb" volt.

De nicsak - egy jó felvételen, mint a szerző szerint a Dire Straits "Brothers in Arms" lemeze, "megjelenik a dinamika, vele együtt a boogie," ám továbbra is hiányzik az "átütő erejű" hangzás. Mint kiderül, az erősítő eddig egy "lebegő szekrényen" volt elhelyezve, most tesznek be alá egy Darumát. 

Nem tudhatjuk pontosan, mi az a "lebegő szekrény," de rossz érzéseink vannak.

Bréking: azóta már tudjuk. Egyszerűen láb nélküli, konzolos megoldással a falhoz rögzített tárolóról van szó. Az eredeti poszt következő bekezdése ezért nem releváns.

Tapasztalataink szerint a lágy felfüggesztés a hifi halála, legyen az gumiláb vagy biciklibelső. Nem véletlen, hogy a Sima 20 saját lába kemény fából készül, és az általunk egykor kínált Dramatica alátétben használt csapágygolyó is a lehető legkeményebb ötvözet volt. A lágy alátétek (gumiláb, biciklibelső, szivacs, parafa, stb) hangra gyakorolt hatását általában a "punnyadt" jelzővel írjuk le: kellemesen ellágyult lehet velük a hangzás, megszelidítenek egy csomó lemezt, kezdetben így a hang megnyerő is lehet, de annyi információt nyelnek el, hogy érdemesebb inkább máshol keresgélni.

EC107394.jpgAmikor a "lebegő szekrény" és a készülék közé bekerül egy kemény alétét, mint az eredeti Daruma, a hangzás is megjavul, így már "nagyon szerethető, amit csinál. A zene folyamatos, nem esik szét, összeszedett. Lelkesen adja vissza a nagyzenekar rezdüléseit, őszintén megvallva éppen az ellenkezőjét csinálja, mint amire a komoly műfaj próbája előtt számítottam!"

Na tessék. Vajon mi lehetett volna, ha rögtön bekerül egy Daruma (vagy az ebből a szempontból még jobb -- mert keményebb -- Pointe Dramatica)? Vagy ha ennek nem egy "lebegő szekrény" - feltételezett - punnyadtságát kell kiegyensúlyoznia, hanem egy megfelelő, stabil alátámasztást nyújtó, de eleve kemény felületen támaszkodhat fel?

A Sima 20 a februári budapesti nyílt napon garantáltan fém állványra lesz helyezve, az állványon fém tüskék tartanak vastag üveglapot, az üveglap és az erősítő között gránit lábak lesznek, előre meghatározott alakzatban....

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pointe.blog.hu/api/trackback/id/tr915788987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolti86 2014.01.30. 14:41:11

Mi a helyzet a cikkben feltett kérdéssel?

"Kicsit kényelmetlenül is érzem magam, mert azt gondolom, hogy a megfelelő hangsugárzóval sokkal többre lenne képes a Sima 20. De melyik lehet ez a doboz? Egy Audio Note? Egy Klipsch? Vagy egy szélessávú?"

Kíváncsi lennék, 1-2 konkrétumra, hogy milyen hangsugárzókhoz ajánlanátok?

Szekeres Istvan (VINIL.HU) 2014.01.31. 06:47:06

Kedves Zsolti86, a kérdésre írt válaszból önálló blogbejegyzés lett, itt olvaható fentebb.
süti beállítások módosítása