A Pointe lassan négy éves újkori története során két dologban hittünk feltétel nélkül: 1) hifi komponenst vásárolni csak otthoni kipróbálás után érdemes; 2) Magyarországon a hifi közösség kellemesen belterjes társaság, alapvetően becsületes zenerajongók csapata.

Az első állításban továbbra is hiszünk, a másodikban már nem feltétlenül.

Egy hifista ugyanis fizetés nélkül lelépett egy próbára kölcsönadott használt leválasztó trafóval. Elég abszurd, nem?

A történet még a tavasz elején kezdődött. Visszakaptunk egy TPC600 leválasztó trafót, mert kedves ügyfelünk egy nagyobb teljesítményű TPC1200 készülékre váltott. A beszámított készüléket meg is hirdettük mindenféle fórumon, még a Jófogáson is.

Nem sok idő telt el, amikor levelet kaptunk a jófogásos fiókunkba: egy Pali nevű érdeklődő (teljes email címmel) szeretné meghallgatni a készüléket. Mellékelt egy telefonszámot is. Megbeszéltünk egy találkozót az első hallásra szimpatikus, tapasztalt egri hifistával. Nemsokára úgyis Pestre jön, össze tudunk futni egy belvárosi helyszínen.

Egy kora középkorú úriember parkolt be Fiat Puntójával a megbeszélt helyre. Ahogy számtalan korábbi esetben, átadtam neki a készüléket – a TPC 600 új ára 90 ezer forint, a pár hónapos, használt, amúgy karcmentes trafót 49.990-ért hirdettem.

Korábban és azóta is számos készülékünket adtunk oda otthoni kipróbálásra, sima hálózati kábeleket, hálózati elosztókat, valamivel drágább trafókat, akár sokszázezres erősítőket is.

Soha, de soha nem volt semmilyen probléma. Az esetek nagy részében maradt a készülék a vevőjelöltnél, kifizették. Amikor nem vált be a szerkezet, mindenki a saját költségen visszaküldte, vagy kiautózott vele hozzánk – legalább tudtunk egy jót beszélgetni a hifiről, a zenéről, meg mindenről, ami fontos.

Trafós Pali azonban nem jelentkezett.

Ilyenkor bármi lehet, tipikusan csak elveszti a telefonszámot a tisztelt ügyfél, volt már ilyenre példa. Úgyhogy pár hét elteltével küldtem egy megkeresést sms-ben, miután a telefonhívást nem vette fel: „Csak meg akartam kérdezni, hogy mennyire vált be a leválasztó trafó?” A válaszra pár napot várni kellett, de pozitív volt: „Üdv, visszahivlak, kellene a trafo. Pénteken Bp leszek vagy kuldj légy szíves egy szamlaszamot. Üdv Pali.”

Na, ez aztán a pozitív üzenet, küldtem is a számlaszámot. A dolgok a rendes kerékvágásban – gondoltam naivan.

Merthogy ez volt az utolsó alkalom, amikor sikerült Palival kommunikálni. Egy hét múlva újabb udvarias üzenet ment: „Kedves Pali, még nem érkezett meg az átutalás. Utána tudnál nézni? Köszönöm.”

Semmi válasz.

Persze ilyenkor az ember nemcsak sms-t küld, megpróbál telefonon is kapcsolatba lépni az illetővel. Amikor a saját számomról hívtam, azonnal foglaltat jelzett a telefon. Biztos mással beszél, van ilyen. Nade napokon keresztül, bármikor, amikor hívom? És soha nem hív vissza?

Amikor egy másik számról, konkrétan a felségeméről hívtam, a telefon kicsengett, sőt, fel is vették. A bemutatkozásom után a hívás megszakadt, és arról a számról többet nem is lehetett hívni Palit, mert foglalt volt a telefonja – mintha csak le lenne tiltva a hívó szám.

Közben persze kiment egy pár email is az első kapcsolatfelvételkor használt, valósnak tűnő gmail-es címre is. Ugye senkit nem lep meg, hogy bármiféle visszajelzés nélkül?

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy hifista lelép egy készülékkel – könyörgöm, egy 50 ezer forint értékű leválasztó trafóról volt szó, nem egy luxusautóról. Leválasztó trafót csak az igényes hifisták használnak, semmi másra nem jó, mint a hang- és képminőség feljavítására. Az átlagemberek 99 százalékának fogalma sincs arról, mire való egy ilyen bedobozolt toroid trafó. Orgazdai értéke gyakorlatilag nulla, eladni csak a pár szakmai fórumban lehet, ott meg egyszerűen túl könnyű megbukni vele.

Google azonban a barátom, beírtam az ismert telefonszámot a keresőbe. Ki is jött, hogy a számot az AVX fórumon többször is használta patt25 felhasználó. Utolsó hozzászólása június 17-én íródott, azaz jó pár héttel azután, hogy átadtam neki a trafót. Azóta még október 12-én is bejelentkezett a nickjével.

A nyár végén már tudtam, hogy nem látok pénzt tőle, rá is állt a kezem egy ilyen blogbejegyzésre, de tettem egy utolsó utáni próbát.

Tárcsáztam a számot, és – ó, irgalom atyja ne hagyj el – felvették a telefont. Egy nagyon-nagyon fiatal hangú hölgy volt a vonal másik végén. „Kezicsókolom, azt hiszem, az édesapjával, B. Pállal szeretnék beszélni” – mondtam. „Ő most nincs itthon,” – hangzott a gyors, de némileg zavart válasz, majd megaszakadt a hívás.

Reméltem, hogy visszahív. Végtére is simán lehetett valami gebasz az életében, mondjuk egy hosszú kórházi ápolás (remélem nem).

Mielőtt ezt a posztot élesítettem, természetesen újra megpróbáltam kapcsolatba lépni Palival. Arra számítottam, hogy újra foglalt lesz a szám, de a valóság durvább ennél: már maga a szám sem létezik. A hívásra a szenvtelen géphang csak azt jelenti be, hogy „ez a szám jelenleg nincs hozzárendelve egyetlen előfizetőhöz sem.”

Itt tartunk most.

Pali, bakker, utald át a pénzt végre, vagy küldd vissza a készüléket!

Kedves Heves megyei hifisták, akik ismeritek B, Palit, szóljatok már rá, hogy csináljon valamit.

Mi magunk nem változtatunk az elveinken: a készülékeinket továbbra is kiadjuk otthoni kipróbálásra – legfeljebb letétet fogunk kérni…