Kézmosás után lécci ne szárítson kezet! Ez lehetett volna a jelmondata az idei Púder Show-nak. Új kézszárító automatát helyeztek üzembe a Púder alagsori mosdójában. A készülék kétségtelenül hatékonyan szárít, de a hangja… az borzalmas. Pláne amint belesüvít egy Dvorzsák szimfónia harmadik tételébe. Az időnkénti süvítésen kívül szerencsére minden más tökéletes volt az idei Púder Show-n.

Minden várakozást felülmúlóan rengetegen voltunk, a délután nagy részében nemcsak minden ülőhely volt foglalt, de az állóhelyek is körben a teremben, végig remek volt a hangulat, mindenki mosolygósan és lelazulva hallgatózott, a hang pedig…. A hang pedig pont olyan volt, ahogy mi szeretjük: az ihletett pillanatokban gyönyörű és lelket melegítő.

A délután fő vendége, a Pointe Platinum erősítő kinézete és hangja is tetszést aratott, ráadásul mérhető tetszést: a záráskor, 18 óra 01 perckor már izgatott fiatalemberek várták, hogy végre elkezdjük a kiállítás bontását, és elvihessék haza a kiállított tesztkészülékeket – bizony, a három kiállított Platinumból kettő már nem nálunk töltötte az éjszakát.

Számomra a délután legfelemelőbb pillanata az volt, amikor műsorvezetésem közben megemlítettem Sindrics Tibor nevét, mire a teltházas terem spontán tapsban tört ki. A halk szavú, mosolygós, ősz mester felé áradó szeretet helyenként megható volt: egy fiatal pár (akik az egyetlen példányban készült, EL34 csövekkel működő Pointe Amplifica Limited Edition tulajdonosai) lelkesen magyarázták neki, mennyire szeretik az erősítőjüket, más büszke Pointe-tulajdonosok pedig úgy szelfiztek vele, mintha legalábbis Paul McCartney tévedt volna le a Ráday utcai bárszínházba, személyesen.

Miközben szóltak a jobbnál jobb zenék saját, közösségi dj-inknek köszönhetően, a Los Lobostól, a Tátrai Band-től és a Carmen szvitjétől Jimi Hendrixen, a Tsiyotsi Yamamoto-n és Tom Waitsen keresztül a Darkstar-ig és a Synkro-ig, na meg a Djabe lemez bemutatójáig, én azon gondolkoztam, hogy amit mi itt művelünk, az mennyire szembemegy a mai magyar hifi fősodorral, és hogy talán éppen ezért érezzük ennyire felszabadultnak magunkat.

Már maga az a tény is, hogy most semmi digitális műsorforrás nem került elő, elég punkos volt. Oké, kétségtelenül zajlik az analóg zenehallgatásnak, elsősorban az LP-zésnek egyfajta visszatérése, lásd a Media Marktban újra megjelenő LP-polcokat, de azért ma 100 zenehallgatóból maximum egy (vagy inkább csak egy fél) pörget fekete korongokat legalább időnként, a többi kilencvenkilenc (és fél) egyesekből-és-nullákból muzsikál, a fősodor már régóta a hálózati lejátszó és az audio PC.

De a Púder Show műfaja már önmagában is eléggé punkos: bár korábban is voltak önálló bemutatók (lásd a L’Auditeur nyílt napjait, vagy a Heed Audio-féle Audio Partner klubot), azért a mindenkori Éves Nagy Hifi Show-tól időpontban és helyszínben is elkülönülő, ugyanakkor mégsem a saját biztonságos bázison, tehát nem egy eleve elkötelezett rajongói kör számára szervezett hangminőség-rendezvénybe kevesen mertek belevágni. A pénzügyeket ugyan nem fair kibeszélni, úgyhogy legyen annyi elég, hogy a Púder Show teljes költsége nagyjából az ötöde volt annak, amit az Éves Nagy Hifi Show-nak kellett volna fizetnünk. A Púdernek ráadásul megvolt az a kétségtelen előnye, hogy aki hozzánk eljött  - létszámra nyilván sokkal kevesebben, mint ahányan a Nagy Hifi Show-n lesznek - az kifejezetten a csöves erősítőkre és/vagy az analóg lemezjátszókra izgult fel. Ami nem hátrány egy olyan cég számára, ahol csöves erősítőket és analóg lemezjátszókat árulnak.

A hírverésben is volt valami garázs-feeling, bár eredetileg nem így terveztük: a komplett sajtóanyagot ugyan 11 nappal a rendezvény előtt átküldtük a „hivatalos” audio médiának, de a hivatalos audio média a füle botját sem mozdította. Elég mókás megnézni, milyen „híreket” találtak a szerkesztők fontosabbnak annál, mint hogy egy magyar cég Budapesten ingyenes rendezvényt tart. Nagyon persze nem bánkódunk, mert a magyar audiokultúra kultúra-része már úgyis régen átköltözött a kis, független blogokra, a kis független blogok pedig speciel teljes létszámban és aktívan képviseltették magukat a rendezvényünkön.

De a legpunkosabb mégis az volt, hogy a rendezvényen nem a mi előre gondosan kiválogatott demólemezeink szóltak, amik a legjobban kiemelik a rendszer előnyeit, és elrejtik az esetleges hibáit, hanem vendég előadók hozták a kedvenc lemezeiket (illetve szalagjaikat). Amikor egyeztettünk velük, kifejezetten kértem is, hogy ne a hangminőség legyen a szempont, csak a zenei tartalom.  

Ennek megfelelően aztán nem is a szokásos hifi bemutatók egyenletesre polírozott hangminősége szólt, hanem valami olyasmi, ami egy érdeklődő, sokoldalú lemezgyűjtő otthonában is előfordul. A legjobban talán a pizzás párhuzam ül: a pizza, amikor jó, akkor nagyon jó, de amikor nem jó, még akkor is elég jó. Különben éppen ez lenne a high-end lényege, legalábbis szerintem: ha nem is szól minden egyformán jól, de semmi sem szól rosszul.

A vendég dj-k zseniálisak voltak, érdekes zenéket hoztak és érdekesen tálalták őket, nagy köszönet Péternek, Tamásnak, Biginek, Audiolife Attilának és Djabe Attilának. Meg persze nagy köszönet a szokásos csapatnak, akik már az előző Púder Show-t is segítettek emlékezetessé tenni, Tiboron és Igoron, a két konstruktőrön kívül Attila és Csaba, a hifi-ikrek tettek sokat azért, hogy ilyen kiválóan sikerüljön a rendezvény, ők voltak felelősek a rendszer installálásáért, illetve a fenti boltot vivő Enci és Leo. Köszönjük az árusoknak is, a Concertónak és a FaceTheMusic-nak, hogy velünk voltak - úgy hallottam, nem bánták meg, hogy kirakodtak. (A kölcsön Atacama készülékállványért pedig ismét Drumagick kollégának tartozunk köszönettel.)

Akinek kedve van még a rendszert lakószobai körülmények között hallgatni, esetleg digitális műsorforrásról is, azt szívesen látjuk egy demón.

További képek:

 Még éppen csak elkezdtünk berendezkedni, de a hifi ikrek már jó hangulatban méricskéltek.

Igor, és felesége Marina igazi magyar reggelivel kezdték a napot, túros táska és bolti kakaó.

Bótosok, nyitás előtt.

Állandó teltház odalent.....

....és sürgés-forgás odafent is, a regisztrációnál.

A széken egy Nagra orsós magnó, amivel Bigi barátunk zenélt. A hordó és a sarkokban a Triangle hangsugárzók papírdobozai a terem akusztikai tuningját jelentették.

A lemezjátszó a bal oldali úriemberé, a lemez, ami éppen szól, a jobb oldalié. Soulines Igor (balra) és Audiolife Attila.

És aki nélkül ez az egész nem jött volna létre: Sindrics Tibor.

Még további képek itt:

http://ear.hu/?p=5765